Dan Botta
XII. szonett
Légy Bazilissza bár, Bizánc leánya,
s trónzsámolyod előtt, csodás alak,
mint istennőmet magasztaljalak -
nem volna ember, ki szememre hányja.
Isteni szád, isteni csókra szánva,
s a dombos mell liliomnyak alatt,
isteni combod, térded és hajad
zuhatagának jácint színű lángja.
Isteni mély szemed, e csupa fény
zöld tengernyúlvány szirtek rejtekén,
és minden moccanásod, Bazilissza...
Hideg szikráid szórd lelkem köré,
hogy szárnyaljon föl, nem tekintve vissza,
tűzcsóvaként az istenek közé.
JÁNOSHÁZY GYÖRGY fordítása